A matracok és ágyak története
„Az ágy az a hely, ahol születünk, szeretünk és meghalunk”-mondja a híres Guy de Maupassant idézet. A kőkorszakban az emberek levelekből és fűből készített primitív ágyakon aludtak. Ezek az ágyak nem voltak olyan kényelmesek, mint a maiak, sőt talán közelebb álltak az állatok kotorékaihoz és kuckóihoz, mint a mai matracokhoz, de a kemény talajhoz képest nyilván kellemesebb volt rajtuk a pihenés. A vadászat megjelenésével az ősemberek számára az is lehetővé vált, hogy “ágyaikra” a hidegebb éghajlatú területeken állati bőröket, szőrméket terítsenek. A későbbiekben őseink arra is rájöttek, hogy “ ágyuk” megemelésével, számos dolog ellen tudnak védekezni, úgy mint a nedvesség és a különböző állatok főként rágcsálók, hüllők és bogarak ellen.
Az ősemberekhez hasonlóan az egyiptomi fáraók is rájöttek, hogy magasított ágyon kényelmesebb feküdni, ezért hamarosan ezt a fekvési formát részesítették előnyben. Innen származik első ágyleletünk is, melyet Kheopsz fáraó készíttetett Hetepheresz királynő részére( i.e. 2700 körül),de innen származik Tutanhamon érdekes összecsukható “ tábori ágya” is.
A görögöknél használt ágy, az úgynevezett kliné kiegészítő szerepet kapott: nemcsak az alvás és a pihenés célját szolgálta, hanem étkezésre is használták és ugyanakkor a szoba díszévé is vált. Fából, márványból, bronzból vagy nemesfémből készült “ágyaik” keretére állatbőröket terítettek és festett berakásos vagy domborműves díszítésekkel ékesítették őket. A pazaron díszített párnák és ágyak pedig státuszszimbólummá váltak a korban.
A rómaiak egy lépéssel tovább mentek, és megalkották a vízágy első terveit. Élvezettel heverésztek a meleg vízzel töltött ágyakon mindaddig, amíg el nem álmosodtak, ekkor a szolgákkal átvitették magukat az ágyba, ahol aztán mély álomba merültek.
A reneszánsz az ágyak kultúrtörténetében is nagy változást hozott és innen datálható az ágy valódi státuszszimbólummá alakulása. A díszítés és a kidolgozás tekintetében egyre cizelláltabb, pazarabb ágyakkal találkozhatunk, valamint ekkor jelentek meg a mennyezetes ágyak, melyeket oldalról a ma is kedvelt baldachin zárt le. A korban a matracokat borsóval, szalmával vagy tollakkal töltötték meg, a puhaság kedvéért pedig bársonnyal vagy selyemmel vonták be. A XVI. és XVII. században zsinórból font hálóval vonták be a matracot.
Innentől kezdve az egyes művészeti ágak stílusjegyei az ágyak díszítésén is megfigyelhetőek lesznek és a civilizáció előrehaladásával az ágy egyre több funkciót tölt be. Erre jó példa a rokokó korában megjelent csevegésre, pletykálkodásra vagy esetleg intimebb együttlétre megalkotott ágyak, kanapék. Az egyik leghíresebb ezek közül a rekamié névadójának Récamier asszonynak a heverője.
Ezeknek a túldíszített ágyaknak a helyét veszik át a klasszicista ágyak. Itt az ágybetétek anyaga a toll, a tengerifű és az állati szőrök és továbbra is alkalmazzák a hímzett brokát és selyemszatén anyagokat huzatként. Később a biedermeier megjelenésétől kezdve az esztétika helyébe egyre inkább a kényelem lép, de az igazi nagy változást az ágyak és matracok történetében a konfekció, a műanyag, a tömegtermelésre szakosodott bútorgyárak és a tervező irodák megjelenése hozza.
Ennek köszönhetően az Ipari Forradalom klasszikus formát kölcsönzött a matracnak, amely minden háztartásban fontos funkciót kapott. A matrac belsejét pamuttal és gyapjúval bélelték, az ágyat pedig jó minőségű len anyaggal takarták le. A matracban rugós alátétet helyeztek el, amelynek a formája a mai matracéhoz hasonlított.
A matracok és ágyak hosszú fejlődésen mentek keresztül, az idők során egyre jobb lett a minőségük és egyre kényelmesebbé váltak, ma pedig már az élet fontos részét képezik. A jó minőségű matrac alapvető fontosságú az egészséges alvás szempontjából, ezenkívül általános egészségünkre és közérzetünkre is jelentős hatást fejt ki.
Régen leveleken és növényeken pihentek az emberek, a jövőben pedig, úgy tűnik, a felhőkön fogunk aludni. A kettő között azonban a hidrolatex és a memóriahab biztosít számunkra kényelmes alvást.
